Helyzetjelentés2015.02.16. 12:58, bullterriermentes
Andrea Fekete 2015-02-16:
"Hívogatóan kacsingat felénk a tavasz, ma is gyönyörűen süt a napocska. Készen vagyok a takarítással, mindenki teli hassal napozik az üvegajtón keresztül beszűrődő napfényben. Nézem őket, hallgatom a halk hortyogásokat, szipogásokat, elégedett sóhajokat. Tiszta idill, csak én vagyok elkeseredve. Nem értem, miért nem kellenek senkinek?! Azt még megértem, hogy Csenge a maga 11 évével kihúzta az esélytelen kártyát, és Peti is ezt a bélyegzőt kapta az állandó visszatérő bőrbetegségével és egykének való viselkedésével, de a többiek?? Karcsikának egy olyan gazda kell, aki hajlandó kutyaiskolázni, nem feladni és nem tucat kutya módjára tartani. Rómeó ugyan nagyot hall, de szinte tökéletes sármos ifjú, aki mindent odaadna egy szerető, műanyag mentes életért. Szimonetta úgy gyogyi ahogy van, de kezelhető és leginkább másik bully mellé ajánlanám, akit követhet, akit imádhat és társa lesz az élet rögös útján és persze Palika aki talán a legközelebb áll az örökbefogadáshoz.....és ott vannak azok a bullyk akik arra várnak, hogy bekerülhessenek.
Ma számolgattam, talán 1 hónapra való kutyatápunk van még...veszek rizst vagy tésztát, megfőzve kiegészítőként kevesebb táp kell. Főzöm a húst, kapják a vitaminokat, minden este gyógyszerezünk, 3 havonta teljes féreghajtás és spot-on kezelést kapnak. Mosok rájuk, mert van aki bepisil, van aki nem hajlandó kosárban aludni, van aki beteg és állandóan cserélni kell alóla a "beizzadt" ágyneműt. Fűtök nekik, mert gyorsabban gyógyulnak a melegben, úgy alakítom a munkám és a családi életem, hogy legyen idő mindenre. Ha nincs, azt nem ők bánják, az időt elveszem magamtól a saját kutyáimtól a családomtól.
Fizetjük az orvosokat, a könyvelőt, a gyógyszerek horror árban vannak, ugyanúgy mint egy labor vagy egy ultrahang. A benzinköltségről ne is beszéljünk. 10 hónap alatt közel 15000 ( ! ) km raktam a kocsimba, mert menteni kell, mert állatorvoshoz kell menni, hol Pestre, hol Üllőre. Kopog a futóműve a kiskocsimnak, elfogyott a fékbetét, megint olajcserére kéne vinnem....mindezt azért, hogy megmentsünk pár esélytelen életet. Nem kérünk pénz, nem kunyizunk új kocsira, szervízköltségre vagy tanyára, kennelsorra, egyenruhára. Rendezünk jótékonysági liciteket vagy vásárt, szervezünk előadást, sétákat, programokat, ajándéktárgyakat készítünk, hogy az ebből befolyt összeget ügyesen és okosan beosztva, ráköltsük a mentett kutyákra. Lassan már nem lesz mit beosztani, folyamatosan keresem a lehetőségeket, kedvesen mosolygok, kérek és írok és fotózok, mesélek és online vagyok, hogy legyen gazdi, aki talán beleszeret valamelyik kis mentvényünkbe, hogy lássátok milyen gondokkal küzdünk, hogy az élet nemcsak rózsaszín bullpocakokból és örömteli pillanatokból áll.....és kapom a telefont, majd a nyomdafestéket nem tűrő mondatokat, ( azokat nem kívánom leírni, ) : Magának ez a munkája! Maga ezért ül ott, ezért adtam az 1%, hogy csinálja? Minek hírdetik magukat, ha nem oldja meg a gondomat és nem segít! Idióta!... a választ meg se várva, leteszi a telefont. Kell pár nap amíg megemésztem a kritikát és a mondandó lényegét, addig is hallgatom a halk hortyogásokat, szipogásokat, elégedett sóhajokat."

|